A HATTYÚ

- az önfelismerés nemlétező  margójára - 

 A valaha volt legkedvesebb saját fotóm ez. Nem a legjobb. Hanem a legszeretettebb. Egy borongós, hideg napon úszik egy hattyú a zavaros tavon. Tükröződése alig szembetűnő, mégis észlelhető a figyelmes megfigyelőnek. Apró hullámokat vet a mozgásával.

A fotó középen kicsit "ki van égve" – ez csak egy mobiltelefonos fotó, és annak ellenére, hogy 108 MP a kamera, mégsem tudta a részleteket megörökíteni a tollazat tiszta, hófehér ragyogásától, amelyet nem bírt el a rendszer.

S tudod, mi még a hattyú? A "jóga" szimbolikája, amelyhez először a "jóga" kifejezést tisztázzuk a köztudatban megragadt testedzési formán túl. A jóga szó jelentése: egyesülés. A piciny emberi elme elmerülése a kozmikus létben.

Ezen felül maga az állat tulajdonságai is szimbolikusak: alámerül a vízbe, tollazata azonban nem ázik át, lepereg róla a nedvesség.

Imádom ezt a fotót az összes nyilvánvaló és rejtett szimbolikájával, melynek átadásához igyekeztem e leírással a lehető legpontosabbnak lenni. 

S miért meséltem el mindezt? Az, ami ezzel a fotóval illusztrálva egy nagyon erős üzenet, ami a kezdetektől megnyilvánulásra késztet, és aminek megosztására törekszem tulajdonképpen mindig: emlékezzetek; ismerjétek fel magatokat, és a h.a.r.c./küzdelem ("két fél között") megszűnik (erősen utalok itt a k.ü.l.p.o.l.i.t.i.k.a.i aktualitások tévhitekből és téves azonosulásokból való eredőségére, de a mindennapi apró-cseprő és nagyobb konfliktusokra is).

Tudatom számára az önfelismerés úgy érkezett, hogy egy parázs vita közben megállt az idő, és lelki szemeim előtt egy kép jelent meg. 

Amit felismertem azonban, nem a kép volt, de a képnek volt egy üzenete, és azáltal magamat ismertem fel. Egy szimbolikája volt a meglátásnak. Hogy ez az egész cirkusz, ami folyik, egy álom - rosszabb esetben rémálom. De nem az én személyes álmom. Hanem ez egy univerzális álmodás, amit világnak hiszünk, és ami álmodja, az maga a kozmikus tudat. Ebben a tudati létezésben jelenik meg valamilyen önkéntelen impulzusból a fizikai világ, a játék, az öröm, a fájdalom, a szenvedés és minden, amit a fizikai érzékszerveinkkel életnek tapasztalunk és nevezünk. Ezt a tudati létezőt akkor felismertem önmagamként, akiben ezek a folyamatok végbemennek önmaga felismeréséig és tovább a végtelenségig. És egyszerre vagyok az álombéli szereplő, az álom, és az álmodó. Egyszerre vagyok benne, történik általam, tapasztalom, és vagyok megfigyelője és mindezeken kívül végtelen nagyságokig, messzeségekig és végtelen mélységekig, kicsinységekig; fraktálszerűen.

Majd vettem egy levegőt, és nem tudtam folytatni a vitát. Értelmét vesztette az egész, hiszen miért is küzdenék olyasmiért, amit igazamnak hiszek, de a valódi igazságnak porszemnyi része, amely talán sosem létezett, csak egy álom? Ami a teljességnek egy apró, porszemnyi momentuma, aminek hittem magam, de nem az vagyok – azért miért is h.a.r.c.o.l.n.é.k.?

Hirtelen kívül éreztem magam ebből az egész parádéból, amit életnek hívunk, de úgy, mintha sosem lettem volna benne. Azt éreztem, ha ez igaz, akkor valójában soha nem történt meg igazából semmi, amit hittem, hogy történt, hogy történik. Egy a tudatomon belüli játszódás, átmenetiség volt csupán. Elmerültem picit a játékban, mint hattyú a zavaros tóban, de valójában soha nem a játék voltam, hanem a kozmikus - nevezzük úgy: lélek - akiben játszódik a személyesnek tűnő játék. Amit addig valóságnak tudtam, az csak egy rész, a hullámverés volt, a mozgás, a tükröződés; és korábbi hitem úgy pergett le rólam, mint hattyú tolláról a tó vize, amely az alámerüléssel soha nem tudott ártani a hattyúnak. A játék játszódott bárhogyan is, a lényegemen, a lényemen nem változtatott semmit. 

Aki vagyok – és aki te is vagy - , annak tisztaságán, ragyogásán nem változtat semmi, nem is bírja el semmilyen rendszer, és emberi elmével nem befogható. Csak felismerhető.

S hogy hogyan jut el az önfelismeréshez: ezen a zűrzavaros játékon keresztül, tehát a játék fontos. Kell. De a részletek lényegtelenek, mert mind ugyanoda vezetnek, és bármilyen vitás, h.a.r.c.o.s, zavaros, küzdelmes történet az odaútig teljesen rendben van, mert a történet végén a (sosemvolt) káosz eltűnik, és csak a ragyogás marad, ami mindig ott volt.

...és aztán ilyen-olyan mértékben úszunk tovább a tóban/álmodunk tovább/játszunk. Csak már nem ugyanúgy.

Az önfelismerésig bejárt önismereti úton különböző - régi-új - képességek bontakoztak ki általam/bennem, és azóta is iránymutató, segítő hozzájárulásokat nyilvánítok meg a lélek szolgálatára. Önkibontakoztatásaim eddigi és jövőbeli tartalmaimban láthatóak.

Ha érdekelnek lelki tartalmaim, melyeket én hozok el erre a világra: az alábbi gombok egyikén iratkozz fel valamelyik felületemre vagy hírlevelemre. A fenti oldalmenüben szolgáltatásaimat is megtalálod.

Színnel és színtiszta lélekjelenléttel: ANANDI.

#hattyú #önfelismerés #jóga #egyesülés #szimbólum #önismeret #tudatosság #lélek

Az oldal minden SAJÁT tartalma szellemi tulajdon. Minden jog fenntartva. A szellemi tulajdonra vonatkozó irányelvek, a megosztással, felhasználással, adatvédelemmel kapcsolatos szabályok megtalálhatóak itt 👇*

* az idézetekre nem vonatkozik