A VALÓDI OTTHON

- egy költözés margójára - 

Eddigi életemben számtalan költözésen, lakhelyváltoztatáson vagyok túl, és őszintén szólva számomra ez mindig nehézkes volt korábban – legalábbis annak, akinek hittem magam. Hajlamos voltam beleragadni az érzésbe, amelyet egy fizikai otthon, egy környezethez és rutinhoz való ragaszkodás jelenthet és adhat – és nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen szűkebb és tágabb környezetünkben ez teljesen megszokott szemlélet.

Természetesen ahhoz, amit az ember elhoz ebbe a világba, kibontakozhasson, nem árt egy élhető környezet, biztonságot nyújtó kapcsolódások és stabil, nyugodt háttér – főleg gyermekként és amíg a fizikai fejlődésünk tart –, persze az ellenpélda is igaz: gyermekként is többet kibírunk és megértünk, mint amennyit hiszünk.

Amikor a gyermekkornak vége, útjára bocsát minket az élet, mint papírhajót a tengerre, és meg kell találnunk azt a pontot, azt a közeget, környezetet, kapcsolódásokat és hátteret, amelyben felnőttként képességeink legjavát tudjuk nyújtani és új képességek kibontakoztatására adhatunk magunknak lehetőséget.

Ezt sokan egy saját házzal, lakással, birtokkal gondolják elkezdeni és megalapozni – úgy, ahogy magam is gondoltam, hogy az lesz az utam.

Nem így lett.

Sok-sok kudarc, lakhatáshoz, otthonhoz fűzött tévhit, csalfa remény és mélységes csalódás kellett az otthontalálás, az egy helyre való letelepedés, házvásárlás, otthonalapítás területén, mire eljutottam egy olyan ponthoz az életemben, amikor teljesen új alapokra helyeződött az élettel is kapcsolatos szemléletmódom.

Az élet minden területén jól megkínált gondokkal, melyeket először – bár nem volt túl komfortos érzés – , úgy hittem hagynom kell. Mindez egy idő után átcsapott harcba, felesleges önvédelembe és a mindenhonnan jövő támadás tévhitébe. Borítékolható volt a bukás.

Belebetegedtem a sehova nem tartozás, a gyökértelenség érzésébe, és Niagara-szerű áradatban kaptam az érzelmi és gondolati programok hitéből származó depressziót.

Idővel csillapodtak csak a belső hullámok, ahogy visszataláltam a meditatív tevékenységekhez, melyek egy részét gyermekkoromban is követtem, de akkor egy félreértés folytán szégyent éltem meg ezzel kapcsolatban. Kinevettek és én felhagytam ezzel az érdeklődésemmel. Letértem az ösvényemről, elaltattam, majd látszólag elfeledtem magam. Az újra felfedezett meditációs gyakorlatok segítségével azonban elkezdtem újraemlékezni arra aki vagyok.

Az önmagamra emlékezés napról napra bontakozott és teljesedett ki bennem. Később felismertem, hogy mindig önmagam voltam, hiszen nem tudtam más lenni. Csak a tudatomat fátyolozták le különböző vélt és alternatív valóságok, elsajátított/felvett/eltanult tévhitek.

Amint ezektől elkezdett a látásom kitisztulni, és kezdtem jobban lenni, megnyilvánulni akként, aki valójában mindig is vagyok, abbamaradt a külvilági tárgyak, dolgok, helyzetek és állapotok iránti sóvárgás. Helyét felváltotta egy tágas érzés, hogy önmagamnak lenni, és ezt megvalósítani a világban létjogosultság, és ez a dolgom ebben az életben és testben – ennyi ami történik minden pillanatban. És ez a történés nem emberi léptékű, hanem kozmikus. Az életem pedig ennek történése egyéni megnyilvánulásként.

Elkezdtem a pillanatra figyelni, és arra, amilyen lehetőség önmagától nyílik és nem erőlködni, nem olyasmit vágyni és csinálni, ami egy vélt hit alapján kell vagy illik. Egyetlen valóságként érzékelni azt, amit a létezés és megnyilvánulása mostként kínál.

Amikor a figyelem minden pillanatban a mostra irányul, az elme megpihen és a tiszta, nyugodt és békés tudat felragyog háttérként. Ez a tudat a forrása a valódi otthon érzésének, az erről való tudatosságnak. E forrás, melyből minden megteremtődik és amelybe minden vissza is tér – bár ez a mozgás is átmenetiség az öröklétben. Átmenetileg egy látszólagos fizikális otthon is ebből jön és ide tér vissza, amikor változást észlelek, és új otthonba költözök.

Immáron a megváltozott szemlélet által, amely jól megdolgozott mentálisan, jóval rugalmasabban viselem ezeket az időket.

Persze ez is csak a tűnemények játéka. Mert az igaziból, a bennsőmben érzett otthonomból sosem költöztem el. És onnan nézve bárhogyan történik bármi is – teljesen rendben van. Jön és megy, de aki vagyok marad. A házak, lakások, ingatlanok, tulajdonok és birtokok mint tárgyak időről-időre képződnek, élek velük, mint eszközökkel, majd mint héjak, időről-időre leválnak, de Én, aki valójában vagyok, önmagamban önmagamként mindig otthon vagyok.

Ez a valódi biztonságos háttér, az egyetlen biztonságos kapcsolat, az igaz hely ahová tartozom és ahonnan gyökezek immár - úgy is hívhatnám: A Lélek Szíve ;) . S ami a gyermeki növekedés analógiája, ami úgy tűnt, egy felnövekvési folyamat, az a tudat feltárulása volt, egy ún. gyermeki tudatból a felnőtt tudattá "válás" folyamata. Szülője az önmagamból kiválás majd megérkezés látszata, a belső otthon pedig ennek színtere.  

Ennek a folyamatnak fizikai megvalósulása ez a költözés, és egy, az egyéniségem számára élhető környezet megtalálása, minek során már nem csak egy házat kerestem – valójában már nem is kerestem -, hanem egy valódi otthont és egy megváltozott életet teremtek, annak minden nehézségével, örömével és felelősségével – most már nem ragaszkodásból, hanem a lehetőség elfogadásából, a megvalósulás megengedésének teréből. 

És most már azt sem mondom, hogy ez az utolsó. Nem mondom, mert nem tudhatom és már nem ragaszkodom. Igyekszem legjobb tudásom szerint rugalmasan fogadni, ha esetleg változtatás jön majd újra.

Innen indulok most és különböző önkibontakoztatásaim pedig az eddigi és jövőbeli tartalmaimban láthatóak. 

Ha érdekel szolgálatom, hozzájárulásaim, értékeim, lelki tartalmaim, melyeket én hozok el erre a világra: az alábbi gombok egyikén iratkozz fel valamelyik felületemre vagy hírlevelemre. A fenti oldalmenüben szolgáltatásaimat is megtalálod.

 Színnel és színtiszta lélekjelenléttel: ANANDI.

Az ebből a blogcikkből készült vlogot nézd meg itt 👇 - annyit elárulok, hogy a dobozolás sikerét Pötyi cica támogatta ;)

#otthon #költözés #megszokás #rutin #környezet #változás #változtatás #tudatosság #lélek

Az oldal minden SAJÁT tartalma szellemi tulajdon. Minden jog fenntartva. A szellemi tulajdonra vonatkozó irányelvek, a megosztással, felhasználással, adatvédelemmel kapcsolatos szabályok megtalálhatóak itt 👇*

* az idézetekre nem vonatkozik