ALKOTÓI MŰHELYNAPLÓ 3. 

- arról, hogy mi az ami engem személy szerint alkotásra ihlet -

Kb. egy éve hangzott el a kérdés az egyik közösségi felületemen : "Mi az ami megihlet?" - s akkor annyira szerettem volna válaszolni, de az akkor még megfogalmazatlan, gondolatba nem öntött és hirtelen kimondhatatlan, "nevenincs" válaszlehetőségtől, amely a szívembe és  a nyelvemre tolult, végül paradox nem tudtam egyszerűen és egyértelműen megválaszolni a kérdést. 

Majd a minap megtaláltuk egymást a fenti idézettel, és ehhez kapcsolódóan, illetve egy év távlatából már vannak fogalmaim a kérdésre adandó-adható válaszaimat illetően.

Sokáig úgy fogalmaztam, hogy "le volt tapadva a kreativitásom". Ezt akkor vettem észre, mikor csaknem 15 év robot és irodai munka után egy karácsonyi dekorálás annyira beszippantott - alkotói flow, önfeledtség, a teremtés ok nélküli öröme -, és az alkalomra mandarinból készített mécsestartó olyan meghatottságot okozott, hogy könnyek gyűltek a szemembe, és egyetlen léleksóhaj hangzott belülről: "Annyira hiányzik az életemből a kreativitás...!"

Onnantól azon dolgoztam, hogy a hétköznapokba is becsempésszem a tudatos magammal foglalkozást, magammal levést kreativitás formájában...de őszintén, az, amennyire munka és házimunka után erre nekem lehetőségem adódott, nem volt elég. Megfordult bennem az iránytű, és már csak kreativitással szerettem volna foglalkozni többnyire, és hivatalos ügyekkel csak minimálisan, annyit, amennyit feltétlenül szükséges a személyes mindennapi életemben.

Felhagytam hát a robotmunkával, és új életbe kezdtem, amely váltás nagyon nem volt zökkenőmentes (és akkoriban erre minták se nagyon voltak), de egy idő után rám talált a saját meditációm, amely rendet tett bennem mentálisan, hogy a gondolati zaj szétoszlása után felcsillanjon a lélek; és a gondolatnélküliség tiszta terébe ihletett felismerések és nyílegyenes megvalósítási szándékok léptek.

Visszatérve a fenti idézethez, és ahhoz személyesen kapcsolódva: engem a transzcendencia - az emberfeletti, emberen-személyen-anyagi világon túli, "lelki"-világ - ihlet meg legfőképpen - mondhatni, egyfajta szerelmes érzés -; valamint a környezetemben lévő-létrejövő kapcsolódások - illetve amit ezek folytán magamban érzek (nagyon érzékeny, empatikus képességemmel); valamint emberi-én és női történetek (manipulációkból-játszmákból az önismeret útjára lépni), saját fejlődési ívem, lelkem teremtő kibontakozása...s persze, majd' elfelejtettem: a leg-leg-leg ihletőbb számomra A TERMÉSZET (legfőképpen mikor a természetben tartózkodom).

Ha van kedved, tarts velem az úton közösségi felületeimen is, ahol egyre inkább hívom létre és adom közre azt, amelyet fokozatosan de egyre inkább, egy belső indíttatás szerint és ütemben nyilvánítok meg.

Az oldal minden saját forrású írására minden jog fenntartva. A szellemi tulajdonra vonatkozó irányelvek és a megosztással, felhasználással és adatvédelemmel kapcsolatos szabályok megtalálhatóak itt 👇*

* az idézetekre nem vonatkozik.