ALKOTÓI MŰHELYNAPLÓ 5. 

2022.01.22

- a kreativitás, mint önismereti út; avagy "amint kint úgy bent" -

Talán a "megküzdeni" szót picit finomítanám gyakorlásra és folytonos, az előző gyakorlás eredményétől független visszatérésre a tevékenységhez. 

Amit saját tapasztalat alapján el tudok mondani a fenti idézethez kapcsolódva, hogy 

* a kreativitás lehet elsajátított is, és 

*lehet spontán is 

- teljesen mindegy. 

Amit mások a rengeteg gyakorlás végeredményeként látnak, azt szokták hinni, hogy az a kreativitás. Dehogy. A rengeteg gyakorlás eredménye a mű. A megalkotott dolog, darab vagy ha nem tárgyakban gondolkodunk, akkor egy sikerre juttatott életterületed, az életminőséged javulása, saját önismeretünk mélyülése, tisztulása stb. De hogyan jutunk el oda?


1. mód

Rengeteg újraismétléssel, hogy új mintázatok alakuljanak ki az agyi barázdákban helyet foglaló idegpályák között. Ez is lehet kreativitás. Egyfajta fejlesztése önmagadnak, fejlődésre törekvés - amely megfogalmazható küzdelemként. Amit erről biztosan tudok, hogy rengeteg "kudarc" övezi ezt a folyamatot - nyilván csak akkor, ha ennek fogalmazod meg, illetve így éled meg. Másként, ha nem társítasz hozzá érzelmeket és nem adsz neki hitet, nem raksz bele agresszivitást-önagresszivitást - hogy többet vársz el magadtól, mint amit jelenleg megformálsz - marad a gyakorlásként felfogás. Ennek a fajta - folyamatos ismétlésen keresztüli - alkotásnak, kreativitásnak az eredménye egyfajta folyamatként látszódik, fejlődési ívként érzékelődik; és a végén jó esetben - kitartás és idő kérdése -, ott az eredmény: egy kész munkadarab, és a folyamat által kikristályosodott és letisztult tapasztalatok, vagy bármi, amit tárgyként célul tűztél ki.


2. mód

A kreativitás másik formája a spontán megnyilvánulás. Létrehozása valaminek, ami eddig még nem volt - addig bennünk még gondolatban sem. Ez lehet feltalálása is valaminek. Ott az azonnali isteni erők alakot öltéséről beszélhetünk. Megdöbbentő lehet egy ilyen élmény átélése: én például ahogy elkezdtem mandalákat festeni, és rögtön az első mandalám sikerült, picit meghökkentem, hogy milyen erőket vagyok képes megmozgatni, átélni és megformálni, interpretálni - arról nem is beszélve, hogy az mennyit adott nekem! Magának ennek az élménynek - az isteni (teremtő, kreatív) erők megmozgatásának, átengedésének és leföldelésének képességét, emberként, egyénként a társteremtői minőséget - meg kellett tanulnom elfogadni, tudatosítani, használni. Ezt az elfogadási folyamatot is lehet küzdelemként, legfőképp belső küzdelemként megélni, ami valójában a tiszta energiák előtt tornyosuló belső gátak, belső akadályok lebontásáról, feloldásáról szól. A kreativitás egy másik módja tehát a spontán megnyilvánulás, és az annak nyomán keletkező alkotás és felismerések.


A kreativitás bármelyik formája tehát egyszersmind kitűnő - sőt, elkerülhetetlen - önismereti út is, s mint olyan, időnként fizikailag, mentálisan és érzelmileg is át kell alakulnunk hozzá; akár a befogadásához akár a kivitelezéséhez. Ez mondható és érezhető küzdelemnek is - hogy a fenti idézethez újrakapcsolódjak -, de ha például a gondolkodásodat veszed átalakítás alá, és finomabban fogalmazol, nem lesz olyan félelmetes egy-egy kijelentés, és könnyebben látsz neki az alkotásnak. 

Érdemes a kreativitással kapcsolatos gondolatainkat, érzelmeinket és (tév)hitrendszereinket átfésülni akár alkotás előtt, de ha "kreativitásra adjuk a fejünket" (vagy talán inkább lelküket?!), ez az átalakulás nemhogy egyébként is bekövetkezik, hanem elkerülhetetlenül szembe fogunk találkozni attitűdünk átformálásával is - és jól tesszük, ha átalakítjuk magunkat is munkálkodásunk mentén, hogy az alkotókedv folytonosan, vagy legalábbis gyakran társunkká szegődjön ;) 

"...amint kint úgy bent..."


Az oldal minden saját forrású írására minden jog fenntartva. A szellemi tulajdonra vonatkozó irányelvek és a megosztással, felhasználással és adatvédelemmel kapcsolatos szabályok megtalálhatóak itt* 👇👇👇

* az idézetekre nem vonatkozik.