ALKOTÓI MŰHELYNAPLÓ 6. 

2022.02.08

- metaforák mentén vagy ösztönösen? Fontosabb, hogy kezdjük el! -

"A metafora fogalma: Az ókorban metaforának nevezték azt a jelenséget, amikor valaki egy hasonlatot használt egy általa meg nem nevezett dolog nevén nevezése helyett, azért, mert az egyik dolog hasonlít a másikra, vagy nem létezik megfelelő szó az említett dologra (nyelvi, szókincsbeli hiányosság esete)." - forrás: Wikipédia

A metaforát elsősorban irodalmi, költészeti fogalomként ismerjük.

Segítségképpen magyarázatul: például a most készülő mandalám központi szimbóluma ha szó szerint vesszük, a Hold. Ha metaforikusan szeretném bemutatni, a holddal utalhatok a nőiességre, a nőre, az anyaságra, az otthonra, a gondoskodásra, másodfényadóra - mivel nincs saját fénye, de a Nap fényét visszaveri; használhatom mint útitársat - a Föld kísérőjét; és a keleti kultúrákban pedig a Tudatosságra utal (írásokban, költeményekben, stb.), mivel a Nap a Tudat (Teremtő, Szellemi vagy információs háttér) jelképe, és annak fényét ami felfogja, a fizikai világ, a testelme, amely felismeri szellemi eredetét és e felismerés után ezt a "fényt" ezt a tudást-tudomást sugározza (tudatos erről), illetve ahol az információ anyaggá válik, formát ölt az információk alapján.

A fenti fogalomtisztázás után az idézethez kapcsolódóan elismerem, hogy a művészetnek - mint oly sok tudománynak és filozófiai irányzatnak is - legszentebb célja az emberiség valami többre sarkallása. Ám az, hogy a művészet, a kreativitás mindig metaforákból indulna ki - nos, finom túlzásnak érzem.

Tapasztalatom szerint - ahogy én járom ezt az utat és ahogy ennek alapján látom:

* egyrészt egy alkotás megteremtése lehet teljesen ösztönös, és mivel a metaforák használata tudatosságot kíván, ez kizárná azon alkotásokat, amelyek nem tudatosan készültek. Ám mennyi de mennyi hatalmas alkotót ismerünk, akik nem voltak tudatosak, hanem ösztönösen hoztak létre valami zseniálisat - amelyek persze utólag, akár elemzők, művészettörténészek magyarázataiban lehetnek persze metaforikusak még akkor is ha egyébként kreációjukat ösztönösen alkották. 

* másrészt egy érzelmi benyomásra, emócióra, impresszióra, egy életeseményre, egy belső feszültség vagy probléma megoldására is elkezdhetünk alkotni, csak a gyógyító hatása miatt; vagy szórakozásból, esetleg elmerengésünkben, és a legkevésbé sem tudatosan.

* harmadszor: tény, hogy el is határozhatom, hogy most valamit közölni szeretnék azzal, amit megalkotok, és ebben az esetben lehet tudatosan metaforikus a kreativitás.

Ezek fényében erre az idézetre azt mondanám: részben igaz, és bár az a rész, amelyet a metaforákra vagy metaforaként készült alkotások jelentenek, egy nagyon szép része a művészetnek; ha csak ez létezne, mint kreativitás, akkor rengeteg minden kimaradna a művészetből, ami kevésbé tudatos és metaforikus. Sokkal szegényebb lenne a világ és a művészet, ha a kevésbé tudatos, az ösztönös, illetve más, nem metaforikusan indult alkotások kimaradtak volna belőle.

Utólag a saját alkotásunk is mindig többet mond, mint ahogyan elkezdtük azt, de ha csak akkor alkotnánk, amikor a megfelelő metaforát megtaláltuk, talán még akadályoznánk is önkifejezésünket. Túlzott maximalizmus helyett inkább kezdjük el! Anno az első sőt sok-sok azután következő mandalámat egyáltalán nem metafora mentén alkottam, és úgy érzem, itt is érvényes a frappáns zen mondás, mely szerint száz magyarázatnál többet ér egyetlen cselekedet. A kreativitásban se felejtsük ezt el, és ne terheljük már az elején alkotói megnyilvánulásunkat.

A metaforák tény, hogy gyönyörűek, hasznosak, társadalmi jelentőségű alkotásokat hozhatunk létre általuk, de hobbitevékenységünk vagy alkotó tevékenységünk kezdetén nem szükséges mindenképp céllal alkotunk. Elég, ha örömmel tesszük, és fontosabb, hogy jó érzéshez jutunk általa - akár metaforikus utólag amit létre hoztunk, akár nem. Sokkal relevánsabb, főleg az elején - még ha utólag akár pszichológiai magasságokat-mélységeket és transzcendens élményeket is jelenthez kreálmányunk -, hogy ne akadályozzuk energiáink megnyilvánulni szándékozását, és elvárások nélkül tegyük, ne terheljük plusz értelemmel azt. A kreativitásba lépésünknek legalább az elején lényegesebb, hogy vágjunk bele, kezdjük el, minthogy magyarázzuk. Ne engedjük, hogy bárki, vagy akár egy "kreativitás, alkotás" szót tartalmazó idézet elriasszon minket szándékainktól azzal, hogy általuk túlzott elvárásaink vannak magunkkal szemben a kreativitást illetően.

A kreativitás célja (ha egyáltalán van ilyen) és lényege a felszabadítás/felszabadulás - még a metaforákból is! - nem a megkötözés és ragaszkodás egy fogalmi lényeghez, filozófiához, ideológiához. A felszabadulás viszont - gyakorlottságunk mértéke szerint - akár ábrázolható metaforikusan is ;)

.


Az oldal minden saját forrású írására minden jog fenntartva. A szellemi tulajdonra vonatkozó irányelvek és a megosztással, felhasználással és adatvédelemmel kapcsolatos szabályok megtalálhatóak itt* 👇👇👇

* az idézetekre nem vonatkozik.