HONNAN A NÉV?

- avagy mit jelent és miért a nevem: ANANDI - 

"...de honnan a név?" - szokás kérdezni minden jegyzett "popbandától" (a kérdés a Bälga nevezetű együttes után szabadon) - s távol álljon tőlem, hogy magamat ekként értelmezném (bárki-bármi), de nem hagynám figyelmen kívül, hogy valószínűleg sokatokat érdekelhet a kérdés: honnan ered és hogyan lett az a nevem, ami. Így itt most ezt röviden elmesélem.

A SZELLEMI MŰHELYNAPLÓBAN is sokszor említem; a sorok között is érezhető és a szemfülesek számára megfigyelhető vonzódásom a filozófiák irányába. Ezen belül is rendkívüli szállal érdeklődöm a keleti filozófiák iránt - nem a kelet és nem a filozófia miatt, hanem az azokban a tanokban még fellelhető, ránk hagyományozott ősi információk lélekhúrjaimat megpendítő volta okán. 

Anno, néhány évvel ezelőtt mélyebben beleástam magam a jógafilozófiákba, melyben korábbi meditációs tapasztalataimra is választ kaptam. Ebben az irányzatban van a tiszta tudatállapotra egy három tagú elnevezés: SAT - CIT - ANANDA - azaz LÉT - TUDAT - ÜDV rövid magyar megfogalmazásban. Ez körülbelül annyit jelent, hogy: önmagunk és a lét egyesülése az által, hogy felismerjünk létezőségünket magában a létezésben, lélekségünket magában a lélekben, s e felismerés olyan soha nem múló békével, derűvel, hálával buzog bennünk, amelyet üdv-nek is mond például a vallás. Röviden a léttel (Istennel, Lélekkel, Létezéssel - kinek hogy tetszik) való egyesültségnek és a teljesség felismerésének boldogsága. 

Nos, e három tagú elnevezés utolsó tagja, az ANANDA nagyon megfogott. Olyan volt számomra mikor először olvastam, mintha már valahol hallottam-láttam volna. Nem beszélve arról, hogy az ANDA gyermekkori becenevem, ezért is ütötte meg a fülemet ahogy hangosan kimondtam. Olyan volt, mint egy hirtelen újrafelismerés.

Később, amikor az önismereti (lelki) felismeréseimet - a mandalafestés és a versek önkéntelen megnyilvánulásai által - szerettem volna a hétköznapi életben és a nyilvánosság előtt is vállalni és realizálni, úgy éreztem, hogy ezt a nevet szívesen választanám, mint "művésznevet" (jóllehet, a kifejezést - művész - leginkább az életművészetre értem, mármint, hogy ha bármiben is "művész" lennék, akkor leginkább ebben :P...). Mivel azonban nem szerettem volna egy kifejezést névvé tenni, illetve szerettem volna, hogy egy személyre-egyéniségre is illő legyen, ezért a végét jelenlegi, felnőttkori becenevemmel ANANDI-ként éreztem a legjobbnak.

Művésznevem tehát - bár lelki és személynév is egyben (valóban használatos manapság is keleten) - saját magam által választott nevem. Magamat ajándékoztam meg vele, és a fenti mellett "a nő, aki /lelkileg-szellemileg/ boldog" (mert a teljességet ismerte fel - ami bármi bármiként bárhogyan) jelentéssel bír, amelyet a legnagyobb, legmélyebb, legerősebb szépérzésekkel, minden aspektusomból hálásan viselek - és törekszem e jelentést a tőlem telhető mértékben és általam képviselt módokon meg is valósítani.

Az oldal minden SAJÁT tartalma szellemi tulajdon. Minden jog fenntartva. A szellemi tulajdonra vonatkozó irányelvek, a megosztással, felhasználással, adatvédelemmel kapcsolatos szabályok megtalálhatóak itt 👇*

* az idézetekre nem vonatkozik