ÖNÁTADÁS

Tekintetem a végtelenbe vész,

hiába keresem lázasan a szavakat,

mert benned időzöm,

hol megszűnik a szóra késztetés,

s elmém indokolatlan

kegyelmedbe hamvad.

Minél többet ismerek meg

határtalan mélységedből,

annál többet fedezek fel

önkéntelen szépségedből;

hogy egy tévedés van csak:

magamat tőled különvalónak hinni…

...s ha e tévhit eloszlott,

nincs szükségem semmi.

Belőled forrásozom,

s tőled kapok enni-inni.

Nincs feladatom egyéb,

csak lenni,

mint minden; -más;

Csodás fényű lélek,

paradoxon,

határtalanság.

Lélekzetem tőled veszem,

- te adod;

vagyok, mert TE éltetsz,

testemet létrehozod,

mozgatod;

s mily megnyugtató:

szívemet is te dobbantod;

miközben nincs más dolgom,

minthogy csak VAGYOK.

... lélegzem, vagyok …

S, ha volna is világosságom,

az is a TE fényed.

Önmagadban ragyogásod.

2013. október; Telihold

Minden jog fenntartva. A szellemi tulajdonra vonatkozó irányelvek és a megosztással, felhasználással és adatvédelemmel kapcsolatos szabályok megtalálhatóak itt 👇