ÖNÁTADÁS
Tekintetem a végtelenbe vész,
hiába keresem lázasan a szavakat,
mert benned időzöm,
hol megszűnik a szóra késztetés,
s elmém indokolatlan
kegyelmedbe hamvad.
Minél többet ismerek meg
határtalan mélységedből,
annál többet fedezek fel
önkéntelen szépségedből;
hogy egy tévedés van csak:
magamat tőled különvalónak hinni…
...s ha e tévhit eloszlott,
nincs szükségem semmi.
Belőled forrásozom,
s tőled kapok enni-inni.
Nincs feladatom egyéb,
csak lenni,
mint minden; -más;
Csodás fényű lélek,
paradoxon,
határtalanság.
Lélekzetem tőled veszem,
- te adod;
vagyok, mert TE éltetsz,
testemet létrehozod,
mozgatod;
s mily megnyugtató:
szívemet is te dobbantod;
miközben nincs más dolgom,
minthogy csak VAGYOK.
... lélegzem, vagyok …
S, ha volna is világosságom,
az is a TE fényed.
Önmagadban ragyogásod.
2013. október; Telihold

Minden jog fenntartva. A szellemi tulajdonra vonatkozó irányelvek és a megosztással, felhasználással és adatvédelemmel kapcsolatos szabályok megtalálhatóak itt 👇