TÉL-ELŐ

2023.12.15

Már dér dara lepi be a házak tetejét,

és nem táncol huncutul az ébredő Nap,

hanem szürke-hidegségben mozdulatlan a lég,

és fázva, kabátos alakok dideregnek.


Arcunk pirosra csípi a fagyni vágyó szándék,

a szem elkönnyezi fáradt-sós nedveit,

a fül sapka alatt örül a melegnek,

s hallja,hogy vesződő barna cinkék csicseregnek.


Kezünk gémberedik a zord fémkilincsre,

izmokban jobban nyom a gyér keringés,

szív könnyebbül ahogy hazaér otthonba:

ideje van a tél-eleji hidegeknek.


Forralt bor illata tölti be a szobát,

ültömre a fotel sírva nyikorog,

révedve utazom el a koppanó mából oda,

hol lelkem nem érzi magát oly' idegennek.


(2017. 12. hó.) - a vers megjelent a LITERA-TÚRA MŰVÉSZETI MAGAZIN ANGYALHAJ c. karácsonyi antológiájában 2017. decemberében -

kép: saját fotómból készült digitális alkotás
kép: saját fotómból készült digitális alkotás

#tél #hideg #évszak #természet #lélek #tudatosság #vers #versek #verseim #sajátvers #írás #író #költő #költészet #szöveg #olvasás #irodalom #digitalart #aiart


Minden jog fenntartva. A szellemi tulajdonra vonatkozó irányelvek és a megosztással, felhasználással és adatvédelemmel kapcsolatos szabályok megtalálhatóak itt 👇